Házitündér

Örömmel jelentem, hogy mezei házitündérből mamatündérré léptem elő: két héttel ezelőtt megszületett a kisfiam. A mostanában amúgy sem túl gyakori bejegyzéseim most egy ideig még váratnak magukra azt hiszem, amíg belerázódunk a családos életbe. De a házitündér nem tűnik el, csak átalakul. :)

A következő 3 hónapban gyökeresen átalakul majd házitündér kis konyhája, ugyanis szerdán, a cukorterheléses vizsgálat eredményeként megállapítást nyert, hogy terhességi cukorbeteg vagyok (vagy hogy kell ezt értelmesen kifejezni). A probléma megoldása egy szigorúan megszabott szénhidrát-diéta pontos betartása szülésig, azaz a maradék 3 hónapban.

Végre én is részt veszek!!!! Eddig minden hónapban vagy elbénáztam a határidőt, vagy nem volt inspirációm, vagy éppen totál főzésszünet volt (ld. előző bejegyzés), de most íme, házitündér első nevezése a Vigyázz, Kész, Főzz! gasztroblogjátékba.

Utálom az érzést amikor lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogy már hetek, netán hónapok óta nem írtam a blogomba. Ez általában periodikusan előfordul, és nincs különösebb oka, csak úgy nincs kedvem írni, vagy nincs miről írni. De most kivételesen elég valid indokaim vannak, úgy érzem, egy rosszabb és egy jobb is. :)

Ritától kaptam a kördést, íme a válaszok:

Őszinteségi roham: házitündérség ide vagy oda, borzasztó rendetlenséget tudok magam körül teremteni, fenntartani és ápolni. Vannak ezek a féligazságok, hogy a zseni átlát a káoszon. Bizonyos részein átlátok igen, de a nagyobb része most már egyre jobban zavar. Amióta saját lakásban lakunk, már nem bújhatok a "kicsit kaotikus gyerekszoba" mentség mögé, most már ha káosz van, akkor az egész lakásban az van, az pedig már sok. Még nekem is. Úgyhogy feladtam a harcot és takarítónőt fogadtam, és kiderült, hogy már sokkal korábban kellett volna...

Még sosem csináltam quiche-t, pedig már sokszor szemeztem különböző változataival. A francia konyhát én az ínyencekkel szemben nem a tengeri herkentyűk (semmi tengerből jött cuccot nem eszek, ill. semmilyen halat sem) vagy a coq au vin miatt szeretem hanem azért mert zseniálisan egyszerű, de borzasztó laktató kajákat tudtak kitalálni aminek a főszereplője a tejszín és a sajt. Ilyen a quiche is. Tök véletlenül akadtam rá két quiche receptre, mindkettő inkább quiche használati utasítás, mint egyszerű recept.

Már a címe is beszédes: a grouprecipes.com egy receptmegosztó és barátkozós site. Kis social networking a kaja körül, és ráadásul jó designnal, sok-sok vicces funkcióval (minden tartalom beküldhető, szavazható, alakítható).

Lenne egy fogadásom, hogy a cím láttán 10 emberből 8 elszörnyed. Ha viszont igen progresszív módon adsz egy esélyt a receptnek, rájössz, hogy egy tök jópofa ételről van szó, ami ráadásul minimális erőfeszítéssel elkészíthető, szuper gyors vacsora, vagy épp köret húsételhez. A forrás egy ausztrál szakácskönyvem, a Take 5.

Év elején jött az elhatározás, hogy konyhakertet nyitok a nappaliban és mindenféle zöldségeket és fűszernövényeket fogok termeszteni. Egy XIII. kerületi polgári lakásban. A második emeleten. Erkély nélkül. Íme az élő példa, hogy a paradicsom még itt, a XXI. századi civilizáció közepén is megterem... bár az önellátáshoz azért még van hova fejlődnie minigazdaságunknak.

Eddig valahogy nem voltam nagy barátságban a sütőtökkel, Anyu néha sütött, de valahogy soha nem győzött meg az illata, pedig ő is és a tesóm is nagyon szeretik. Nem is emlékszem megkóstoltam-e rendesen valaha, de ha igen, akkor is 3 alatti az alkalmak száma. Múlt héten a biozöldségeim közé beférkőzött egy sütőtök, mert a főzőtök elfogyott. Így hát nem volt más választás ki kellett találni valamit, hogy is főzzem meg...

Termés! Paradicsomok nőnek! Éljen!

Angliában kb. 150 000 Ft-nak megfelelő fontért vehetsz egy biotakarmányon nevelt csirkét abszolút haute design minityúkóllal, hogy reggelente a saját termelésű biotojásodból süthess rántottát. Hihetetlen ötlet, gyönyörű megvalósítás.

Szeretem olvasgatni a mindenféle trendspotting siteokat, milyen újdonságokat eszelnek ki tengerentúlon, vagy Eurázsia másik felén. Japánból általában jópofa dolgokat látok, szuperhatékony cuccok, letisztult design, stb. Ma viszont egy szuperhatékony, de annál gázabb termékről olvastam az egyik ilyen japán trend magazinban.

Van az amerikaiaknak egy mondása: "the best thing since sliced bread". Szerintem a gumis lepedő olyan dolog, amire ez tökéletesen ráillik, zseniális találmány. Egy gondom azonban van vele, az istennek nem bírom sose összehajtani. (Amúgy utálom a szeletelt kenyeret.) Ma azonban a rejtély megoldódott, rátaláltam a hajtogatási trükkre: hogyan hajtsuk össze laposra a gumis lepedőket. Zseniális.